A KÉSZ Marcali Csoport 2022. évi zarándoklata

A KÉSZ Marcali Csoport 2022. évi zarándoklata

2022. szeptember 17-én, szombaton tartották meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportjának a hagyományos éves zarándoklatát Balatonföred-Balatonalmádi-Várpalota-Öskü-Sóly útvonalon. Az idén összesen 31 fő – többségében a KÉSZ tagja – vállalkozott az útra, hogy megismerjék az érintett terület jelentősebb vallási, szakrális, építészeti, kultúrtörténeti és természeti értékeit, valamint a Nagy-Magyarország Park és a Trianon Múzeum időszaki kiállításait. A zarándoklatot ezúttal is Sávoly Andrea, a KÉSZ egyik legaktívabb alapító-tagja és Kiss Kálmán elnök szervezték és vezették.

A különjárati autóbuszos utazás első állomása Balatonfüred volt, ahol a Lóczy-barlangot szakszerű vezetéssel tekintették meg. A Tamás-hegy nyugati oldalában 1882-ben feltárt és 1934-ben megnyitott barlang jelentős természeti és idegenforgalmi értékkel rendelkezik. A hegységképző erők hatására vízszintes helyzetükből kibillent középső-triász korú, látványos mészkő rétegek zárják körül a mélyből feltörő langyos vizek által kioldott barlangot. Az üstszerű oldási formák és a helyenként még megtalálható borsókövek is utalnak a barlang kialakulásának körülményeire. A barlangot szép és változatos oldásformák, a hegy felépítését bemutató vékonyréteges mészkőfalak jellemzik.

A csoport néhány tagja ezt megelőzően, a hűvös-szeles és időnként csepergő esőben vállalkozott arra, hogy „Az Aranyember útja” elnevezésű 0,8 km hosszú tanösvényen – nehéz út és terepviszonyok közepette – feljusson a 315 m magasságban lévő a Jókai-kilátóhoz. A kiruccanást végül siker koronázta, mert a kedvezőtlen időjárás ellenére csodálatos kör-panorámában lehetett gyönyörködni.

A délelőtti program másik, ezúttal szakrális célpontja a Balatonalmádi Szent Jobb kápolna volt. A kápolnában egyedülálló módon, egy helyen találhatók meg az első magyar Szent királyi család – Szent István, Szent Imre herceg és Boldog Gizella – ereklyéi.

A Szent Jobb kápolna-fülke helye eredetileg a budai királyi várban volt, amely a Zsigmond kápolnából nyílt, s ebben 1901-1944 között őrizték Szent István Jobbját. A második világháború harcai során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár súlyosan megrongálódott – csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy emelete ráomlott, ezáltal a romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól megmentette. A kápolnát valószínűleg Lotz Károly tervei alapján Róth Miksa műhelyében készített aranymozaik díszítette, amelyet a millenniumra tervezett. 12 esztendeig roskadozott terhével a romok alatt, míg az „utolsó órában” sikerült megmenteni a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén az akkori plébános, Dr. Pintér Sándor, Bicskei Karle János festőművésztől értesült a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel a Szent Jobb kápolna pontos mása a balatonalmádi Szent Imre plébánia templom mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon odaszállított töredékekből. A millenniumot záró ünnepségek részeként, 2001. augusztus 19-én egy a Szent Jobból származó ereklyét adományozott ennek a kápolnának Szabó Géza, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre.

A KÉSZ Marcali Csoport tagjai és a résztvevők imával, énekkel, végül koszorúval és mécses gyújtásával fejezték ki tiszteletüket a szent helyen.

A csoport ezután a Bakony Dél-keleti kapujában, a Balaton, Veszprém, Székesfehérvár, Várpalota, Zirc és Mór vonzáskörzetében, a Várpalotától 8 km-re található Nagy-Magyarország Parkba utazott, ahol páratlan természeti környezetben, a boldog békeidő hangulatát idéző 4 hektáros pihenőparkban először a Trianoni Múzeum: „Magyar kálvária 1918-1920” című kiállítását tekintették meg. A park kiállító pavilonjában a Trianoni Békediktátum centenáriumi évfordulójára emlékező kollekció a történelem egyik vészterhes időszakára emlékeztette a csapat tagjait, aminek máig ható következményei vannak. Mint azt többen megállapították, a történelem sajnos ma is ismétli önmagát. Ezt támasztotta alá a Kölcsey Ferenc-féle idézet is, ami a bejáratnál a látogatókat fogadta: „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt”.

A marcali zarándokok ezután megtekintették a Millenniumi Szoborkert alkotásait is. Megtudták, hogy a Nagy-Magyarország Park a Trianon Múzeum Alapítvány tulajdona, amely egyben múzeumpedagógiai szervezet is. Az egyedülálló élményt mintegy 100 színvonalas szálláshely, a Kárpát-medence ételeit, borait kínáló étterem és falatozó, kávézó és borozó, az aktív pihenést, kikapcsolódást, szórakozást biztosító szolgáltatások, fesztiválok, kulturális és sportrendezvények biztosítják.

A délutáni program másik fontos állomása a várpalotai Thury-várral való ismerkedés volt. A Palota néven is ismert erősség az egyik legépebben megmaradt hazai vár, egyben Várpalota jelképe is. Elődjét, a lakópalotát Kont Miklós építette a 14. század végén. Ezt az építményt Újlaki Miklós 1440-ben alakíttatta át erődítménnyé. A legendák szerint vendégként még Mátyás király is megfordult itt az Újlaki családnál. Egy másik elbeszélés szerint, 1476. december 11-én Beatrix a palotai várban készült fel a Mátyás királlyal kötött, Fehérváron tartandó esküvőjére és a királynői koronázására. Az építmény Thury György várkapitányról kapta a nevét, aki 1566 nyarán sikeresen visszaverte a túlerőben lévő törökök ostromát. Ezt követően csak 1593-ban tudták elfoglalni az oszmánhódítók a várat, ekkor azonban – kisebb megszakításokkal – 94 évig maradt az uralmuk alatt. A kuruc háborúkban az építmény jelentősen megrongálódott, majd a Rákóczi szabadságharc után végleg elveszítette hadászati jelentőségét. A vár 1687-1890 között a Zichy család tulajdonában állt. A legutóbbi nagyszabású felújítását 2013-ban hajtották végre.

A 600 éves Thury-vár változatos kiállításokkal várja a látogatóit. Az egykori palotarész Magyarország egyetlen megmaradt 14. századi palotabelsőjét mutatja be, értékes falképek találhatók benne az 1390-es évekből. A kiállításokat az udvarról nyíló termekben rendezték be. A helytörténeti kiállításon a környék kőkortól való története egészen napjainkig ismerhető meg. Az első emeleten került kialakításra egy népviseleti gyűjtemény, amely csaknem 100 darabból áll. A Thury-vár egyik legrégebbi termében kapott helyet az egyenruha gyűjtemény, ahol a honfoglalástól napjainkig viselt magyar katonai egyenruhák sokasága sorakozik. Ezen kívül a vár épületébe a 60-as években betelepítették a vegyészeti múzeum kiállítását is, amit 2013-ban interaktív elemekkel kiegészítve nyitottak meg.

A KÉSZ Marcali Csoport zarándokai, valamint az éppen ott tartózkodó máshonnan jött látogatók 15 óra 54 perckor, egy korabeli ruhába öltözött várvédő vitéz jóvoltából, röviden megismerkedhettek egy korabeli hadi puskával és működésével. Majd pedig a hadfi egy üdvözlő lövést is bemutatott a jelenlévőknek. Mint megtudtuk, az igen erőteljes, tisztelgő lövés Thury György egykori várkapitánynak szólt, akinek nevével, Várpalotához köthetően először 1554-ben találkozhatunk a korabeli forrásokban. (Innen jött a 15.54-es lövés időpontjának ötlete!) Thury György a 16. század egyik méltatlanul elfeledett legendája, akit egykor a bécsi udvarban a magyar „El Cid”-ként emlegettek, a törökök a „Dunántúl oroszlánjaként”, míg Magyarhonban egyszerűen csak a legkiválóbb bajvívónak tartottak. Hihetetlen győzelmeinek híre bejárta egész Európát, messze földről érkeztek a török és perzsa bajnokok, hogy összemérhessék vele kardjukat. 600 győztes párviadalról énekeltek a krónikások, ami némiképpen túlzásnak tekinthető, de ha csak a tizedrésze is igaz ennek, akkor is elképesztő számot kapunk. Sajnos mára méltatlanul elhalványult ennek a derék harcosnak az emléke, akiről egykor három nyelven is írtak verseket, és minden magyar gyermek olyan hős szeretett volna lenni, mint ő.

A zarándoklat zárásaként a késő délutáni órákban, a hazafelé vezető úton sikerült még az ösküi templomot is kívülről megtekinteni. A Bakony lábánál elterülő karsztos fennsík egyik sziklás dombját koronázza a hagyományostól eltérő, kupolás tetejű kerek ösküi templom (rotunda), amelynek eredetétől régebben sok kalandos elméletet megfogalmaztak. Sokan azt gondolták, hogy eredetileg török mecset lett volna, vagy esetleg vártorony maradványa, sőt egyesek még római eredetre is gyanakodtak.

A helyreállításhoz kapcsolódó fölmérés során azonban kiderült, hogy a templom hajója nem kör alakú, hanem ovális (átmérője csaknem 7 m), és eredetileg kúp alakú lehetett a teteje. A szentélyének belső íve eredetileg patkó alakú volt, nem pedig nyújtott félköríves. Bejárata régebben is a jelenlegi helyén volt, de az ajtónyílás eredeti formája nem rekonstruálható. A déli oldalra nyílik két román stílusú résablak, nyugatra egy kis körablak. A szentélynek is hasonló ablakai lehettek.

A község eredeti neve Őskő, valaha a Szalók nemzetség birtokában volt. A 15. század közepén az Újlakiak birtoka lett, akik várkastélyt is építettek a faluban. Az Árpád-kori körtemplomok egyikeként a 11. században épülhetett (az 1975/76-ban végzett műemléki helyreállítás is ezt bizonyította). Az Újlakiak vára a domb alatti patak túlsó oldalán lévő magaslaton emelkedett. Székesfehérvár eleste (1543) után a falut is elpusztították a törökök. Az új birtokos Zichyek az 1710-es évektől felvidéki szlovákokkal telepítették be a falut. A 18. század elején építették ki a körtemplom jelenlegi tetőformát. 1725-ben katolikus templomként épült újjá. A gyarapodó lakosság számára végül igen kicsi lett ez a templom, ezért innen távolabb fölépítették a jelenlegi plébániatemplomot (1843-1847). Azóta a kerek templomot kápolnaként használják. 1909-ben középkori (15. századi eredetű) vaskulcsa a veszprémi múzeumba került.

A marcali csoport végül a metsző szélben megtekintette még a Sólynál található fából készült Szent István kardja emlékművet is. A helyi hagyomány szerint ugyanis Sóly és Királyszentistván határában zajlott le 997-ben Szent István és Koppány között a döntő ütközet. E csata emlékére helyezték el eredetileg 1998-ban István kardjának hatalmas, 13 méteres fából készült mását a Kálvária-dombon, a falu határában. Ez volt addig a világ legnagyobb, fából készült kardja, de 2014 júliusában az emlékmű, amelybe közben egy villám is belecsapott, elkorhadva kidőlt. Ennek helyére végül a Bakonyerdő Zrt. jóvoltából a korábbi világrekordnál is magasabb kardot állítottak 2021-ben, az államalapítás ünnepén, a község temploma melletti domboldalban. Iharkút község határban egy tölgyes erdő elegyfájaként nőtt az a gyönyörű, 38 m magas, és közel 90 cm-es mellmagassági átmérőt elérő vörösfenyő, melynek 18 méteres, 7-8 tonna tömegű törzsdarabjából készült el az új kard. A hatalmas méretű vörösfenyőt először Hajmáskérre szállították, ahol megkezdték feldolgozását, majd pedig egy ösküi fafaragómester munkája nyomán készült el az alkotás, amely a keresztény magyar államiság születésének állít emléket.

Különös élmény volt ezen a helyen megállni és kicsit elmerengni a történelmi múlton, Szent István nyomdokait követve. Természetesen itt is hagytunk egy kis emlékkoszorút, nemzeti színű szalaggal átkötve, illetve egy újabb mécsessel fejeztük ki tiszteletünket az országalapító királyunk emléke előtt.

A KÉSZ Marcali Csoportjának idei tartalmas és programban bővelkedő zarándoklatát a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatta. Köszönet érte!

Írta: Kiss Kálmán

Fotók: Bogdán László – HA3TBL, Kiss Kálmán

Comments are closed.