Marcali-Gomba

Marcali-Gomba

Alapítva: 1735
Anyakönyvezés: 1735-től a plébániatemplomban
Titulusa: Antiochiai Szent Margit
Búcsú napja: Július 13.

Okleveleink 1274-ben említik először Gomba települést. Papjáról az 1333- és 1334-ből fennmaradt pápai tizedjegyzék tudósít bennünket. Templomát 1397-ben említik először. Az 1563-as török adólajstrom szerint Kisgombának 4, Nagygombának még 8 háza volt. Az 1701. évi összeírás szerint Nagygombán, másfél jobbágytelken 5 katolikus család élt. Kisgomba ekkor még puszta településként volt említve.
Az igen romos állapotban lévő középkori templomát 1735-ben részben téglából és fából újjáépítették, majd mai, barokk formáját 1755-ben nyerte el. Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelték föl. Búcsúját július 13-án tartják.
A templom toronytetejét 1880-ban építették újjá. Még ez év október 12-én egy földrengés következtében a templom hasadozott boltozata váratlanul szétnyílott. 1889-ben a marcali plébániatemplom 6 változatú régi orgonáját a gombai templomba szállították. A hangszert kijavíttatták és új fúvóval látták el. A gombai kis orgonát pedig Boronkára vitték.
A templom részére 1893-ban Forgách Károly gróf és felesége Migazzy Eugénia grófnő öröklámpát, oltárszőnyegeket, egy fekete Casulát, oltárcsengetőt, szenteltvízhintőt és kannát, továbbá fehérneműket ajándékozott. Továbbá Czeglédyné Paiss Szidónia egy karinget adott.
A templom szétnyílott boltozatát végül 1894-ben Sztelek Ferenc építőmester erős vasakkal összehúzatta. A munka akkor alig pár száz forintba került, melynek kifizetéséhez Forgách Károly gróf is hozzájárult.
Az I. világháború alatt Gomba harangjait is katonai célokra leszerelték, csak egy harangot hagytak meg.
1927-ben összevonták Kisgomba, Nagygomba és Lókpuszta településeket Gomba néven és Marcalihoz csatolták, mint a nagyközség III. kerületét.
Az új harangok szentelése 1928. július 15-én történt a hívők nagyszámú jelenlétében. Vörös János pápai kamarás, kerületi esperes plébános végezte a szertartást. A templom ekkor három új harangot kapott. Súlyuk egyenként 250 kg, 130 kg és 80 kg volt, ez utóbbit a megmaradt lélekharang helyett gróf Forgách Károly ajándékozta a templomnak. Továbbá a kisgombai haranglábba egy új 105 kg-os harangot is emeltek. A harangokat Slezák László aranykoszorús mester öntötte. Emellett rendbe hozták a templom környékét, új fákat ültettek a régiek helyett és bekerítették a területet.
Az új orgonát a hívek áldozatkészségének köszönhetően 1936. július 18-án szentelték fel. A hangszert 4.000 pengő költségen Rieger Ottó gyára szállította. Erre az alkalomra megnagyobbították a kórust, a fa lépcsőket betonlépcsőre cserélték ki. A munkákat Csomós Gergely építészmester végezte, 800 pengő értékben.
A II. világháború pusztításai 1944-45-ben a gombai templomot sem kímélték. A templom állapotáról Kőszeghy Antal plébános így írt 1945. április 15-én, a Marcali plébánia Historia Domusában: „A III. kerületi templom tetőzete, tűzfala romokban, toronycsúcs lelőve, tornyon erős falsérülések.” A háború okozta tető-károkat 1945 júliusára ideiglenesen kijavították. A felújítást Kőszeghy plébános 1954-re ütemezte be, azonban csak a következő év májusában kezdődhetett meg a restaurálás. A belső tisztogatási és meszelési munkák előtt a villanyvilágítást is bevezették a templomba. A tatarozás végül 17.000 Ft költségen szeptember 12-én fejeződött be. Vörös József asztalos 1966-ban készített ambót a templom részére. A tetőzetet 1967-ben Szél Lajos javította ki.
1973. április 1-3 között Szekeres Dezső gyenesdiási plébános kb. 50 év után először tartott triduumot a gombai híveknek. Az egyházmegyei Ars Sacra Bizottság tagjai: Márton Antal, Molnár István, Szőllősi Ferenc és dr. Brestyánszky Ilona, a Nemzeti Galéria osztályvezetője, 1975. október 22-én, az egyházközség területén lévő műtárgyakat jegyzékbe vették. Az összeírás során kiderült, hogy Gombán több műtárgy van, mint a plébániatemplomban.
1976 őszén a gombai templom villamosított harangjaival sok probléma adódott, ezért a hívek közül néhányan ideiglenesen visszaállították a régi kötelekkel működő rendszert.
Révai József plébános idejében, 1982-ben Szabó Sándor pécsi villanyszerelő mester villanyfűtést szerelt be 81.214 Ft értékben. Majd 1985-ben 630.000 Ft összköltséggel kívül-belül restaurálták a gombai templomot. Mivel nagyon vizesek voltak a falak, ezért utólagos falszigetelési munkákat kellett elvégezni. Belül teljesen leverték a vakolatot. Kicserélték a villanyhálózatot, amihez az 50.000 Ft-os adományt Végh György domonkosrendi atya adta. Búcsú napjára kívül elkészült a templom, de belül csak 1 évvel később, addigra jól kiszáradtak a falak. A belső munkák és festés után teljesen átrenováltatták a bútorzatot is. A templomot búcsú napján, 1986-ban dr. Szemes József c. apát, balatonkeresztúri plébános áldotta meg.
Az újabb külső felújítás már Kiss Iván esperes-plébános idejében, 1997-ben kezdődött. Először május 1-3 között a vakolatot verték le X-es fiatalok Király Jenő irányításával. Majd Vasáros István marcali vállalkozó végezte a kőműves munkákat július 16-ától. A szentmiséket eközben a gombai iskola ebédlőjében tartották. Végül november 3-án vízelvezetési munkákkal zárult a felújítás, Papp Tamás adományából és a Közút Kft. segítségével.
1998. május 29-én betörtek a gombai templomba, és elvitték a cibóriumot és a gyertyatartókat. A belső festést június 8-án kezdték. A búcsú napján, július 19-én mutatták be az új stációs képeket, amelyeket Kovács József rajztanár készített. Majd július 20-án megkezdték a tető felújítását is. Szeptember 14-én külső állványozással és festéssel folytatódott a munka. A toronysisakot és a tornyot Török Lajos javította és festette. Szeptember 23-án villámhárítót is készítettek.
A következő külső festést 2003. szeptember 9-étől Márkus Ernő boronkai festő végezte. Ugyanis a régi mésszel festett réteg lejött, ezért szilikát alapanyagú lélegző festékkel kellett elvégezni a munkát.
2009. június 25-én a város gombai részönkormányzata a marcali plébánián tartotta kihelyezett ülését, melyen segítséget ígértek a gombai templom felújításához. November 16-tól kezdődött a gombai templom szentélyén és sekrestyéjén a tető-szerkezet teljes cseréje. A tetőre új fa-szerkezetet, léceket, és cserepet raktak fel. A későn kezdett munkálatok miatt, a kőműves munkák a következő tavaszra (2010-re) maradtak.

Források:
– Marcali Plébánia Historia Domus I. kötet (1878-1939)
– Marcali Plébánia Historia Domus II. kötet (1940-2008)
– Marcali Plébánia Historia Domus III. kötet (2008-tól)
– Marcali Története. Várostörténeti tanulmányok. I. kötet. (Főszerk.: Gál József – Laczkó András)

Összeállította: Kiss Kálmán