A KÉSZ Marcali Csoportja Szombathely és Ják szakrális értékeinek megtekintésére szervezett zarándoklatot
2019. október 24-én a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezésében 39 fős zarándokcsoport járt Szombathelyen és Jákon, hogy megismerkedjenek a vallás- és kultúrtörténeti szempontból is jelentős település szakrális értékeivel.
A zarándoklatot Sávoly Andrea és Kiss Kálmán titkár vezették. A buszos utazás első állomása a római alapítású egykori Savariába, azaz Szent Márton szülővárosába vezetett. A marcali vendégeket Gömöri Erzsébet, a KÉSZ Szombathelyi Csoportjának egyik aktív tagja fogata és kalauzolta, aki elmondta, hogy a településen a kereszténység már a legkorábbi idők óta jelen van. 875-ben alapították az első templomot Szent Márton tiszteletére. A várost aztán Szent István király a győri püspöknek ajándékozta, amely évszázadokon keresztül oda tartozott. Végül 1777. február 17-én Mária Terézia alapította meg az önálló Szombathelyi Egyházmegyét. Az új vallási központ első püspöke Szily János (1777-1799) volt, aki fáradhatatlan munkával látott neki nehéz feladatának, hiszen püspöki palotát, székesegyházat és szemináriumot kellett építtetnie a mindössze 3000 fő lakosú településnek, amelynek ráadásul mindössze csak egyetlen kétemeletes épülete volt ekkor.
A marcali zarándokok ezután a székesegyház történetével ismerkedtek meg. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt templom alaprajza latin keresztet formáz, stílusát tekintve klasszicizáló barokk. A homlokzatot két karcsú torony fogja közre. Külső homlokzatát négy toszkán és négy ión oszlopok tagolják. A pilléreken: Mózes, Keresztelő Szent János, Szent Péter és Szent Pál szobrai láthatók, melyeket Philipp Prokop (1740-1814) osztrák szobrászmester készített. A pillérek felett ülő nőalak kehely (hit), egy-egy gyermek a horog (remény) és kereszt (szeretet) allegóriával látható. A Székesegyház méreteit tekintve az esztergomi és az egri után a harmadik legnagyobb templom, melynek befogadóképessége 5000 fő. A barokk stílusnak klasszicizmusba hajló monumentális alkotása 1791-1797 között épült, azonban belső díszítése csak 1813-ra fejeződött be. Az eredeti mennyezetfreskókat Josepf Winterhalder (1743-1807) és Anton Spreng (1770-1845) késztette, sajnos a Szombathelyt ért 1945-ös bombázás következtében azok megsemmisültek. Az eredeti oltárképek (Dorffmaister I., A. Maulbertsch, A. Spreng) közül volt, ami teljesen, volt, ami csak részben pusztult el. A kereszthajó jobb oldalán az oldalkápolna festménye Szent Mártont (A. Maulbertsch) a Szombathelyi Egyházmegye védőszentjét ábrázolja. Márton püspök az ókori Savaria szülötte. Az oltáron elhelyezett Szent Márton Hermában a szent ereklyecsontjai vannak, melyeket Tours érseke ajándékozott az egyházmegyének 1913-ban. Szent II. János Pál pápa szombathelyi látogatásakor ennél az oltárnál imádkozott (1991.) Emlékét őrzi az itt elhelyezett bronzrelif (Lessenyei Márta). A stációkat Borsos Miklós szobrászművész készítette. Szent Kvirin vértanú püspöknek állít emléket a sekrestye melletti oldalkápolna (A. Maulbertsch). A kora keresztény időkben 303 körül, Kvirin püspök Savariában szenvedett vértanúhalált. A kereszthajóban látható négy olajfestményt Kisléghy-Nagy Ádám kortárs festőművész készítette. A szentélyben ma látható főoltárkép Vizitáció, Takács István alkotása. Az orgona magassága 12 méter, melynek szekrényzete vörösfenyőből készült. A homlokzatban álló sípok magassága 6 méter. Az 1999-ben felszentelt – részben új – orgona 4500 síppal, 54 regiszterrel és 3 manuállal felszerelt. A Székesegyház alatti sírbolt Szombathely püspökeinek és kanonokjainak temetkezési helye.
A csoport ezután átvonult a püspöki palotába, ahol 2017 óta végre mindenki számára látogathatók a rezidencia helyiségei. A Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont létrejöttével mind a műkincseket, mind a kiemelkedő személyiségek emlékkiállításait egyetlen vezetett túra keretében tekinthetik meg az érdeklődők.
A földszinten a látogatóközpont állandó kiállításai, az emeleten az egyházmegyei kincstár és a püspöki termek tekinthetők meg, míg a második emeleten a központ irodái kaptak helyet.
A felvonó mellett léphetünk be az eddig is meglévő épületrészbe. A folyosón újonnan készült tablók mutatják be az egyházmegye történetét, a tizenöt püspök munkásságán keresztül. Itt kaptak helyet az 1991. évi pápalátogatás relikviái – egyebek között az a miseruha is, amelyet II. János Pál pápa a reptéri szentmisén viselt.
Megújult, cserélődött viszont az egyházmegye kiemelkedő személyiségeinek emlékkiállítása. A „fehér vértanúnak”, Mindszenty Józsefnek az 1971 utáni, külföldi látogatásai során kapott emlékplakettjeit állították ki, számos családi fotó, könyvek és egyéb személyes tárgyak társaságában. A Brenner János-szobában nyomon követhetjük a vértanú pap gyermek-, kispap- és káplánéveit, a központi tárlóban pedig a gyilkosság éjszakáján viselt reverendáját, véres ingét, a gyilkosok cipőnyomát is őrző kolláréját. Egy képernyőn pedig a vértanú öccsének, Brenner József nagyprépostnak visszaemlékező filmkockáit lehet megnézni.
A püspöki palotában létesült a város első múzeuma a környéken fellelhető régiségekből. A középkori ősnyomtatványokból és más értékes kötetekből álló saját könyvtárát a szemináriumban helyezte el.
Az azóta eltelt több mint 200 év alatt számos remekművekkel gazdagodott a liturgikus tárgyakat őrzőm sekrestye. A kiállításokon ezekből a pompás ötvösmunkákból és textíliákból válogattak, melyek a szent cselekmények pompáját és fényét emelték évszázadokon keresztül.
A marcali csoport tagjai ezután több mint egy órás „ebédidő” keretében sétálhattak a szépen felújított főtér régi épületei között, valamint ismerkedhettek a város egyéb építészeti remekeivel, miközben éttermek, kávéházak vagy éppen a cukrászdák bőséges lehetőségei közül is szabadon választhattak.
A zarándoklat másik célja az egykori bencés apátság, Ják monumentális bazilikájának a megtekintése volt, amely építmény a magyarországi román építészet kiemelkedő, szinte már szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.
Stílusjegyei alapján 1214 körül alapíthatták, és részben a tatárjárás miatt építése három szakaszban történt, végül 125-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott Schulek Frigyes tervei alapján.
Leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és az apostolokkal.
A templom főhomlokzatával szemben a kisméretű Szent Jakab-kápolna áll. Ez volt Ják középkori temploma, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie.
A bazilika bár látogatható, de a belsejében jelenleg jelentős felújítási munkák folynak, így eredeti fényéből kevés látható. A templomon kívül pedig régészeti ásatásokat folytatnak, ami nehezíti a közlekedést és a megközelítést, de még így is impozáns az épületegyüttes.
A KÉSZ Marcali Csoportjának zarándoklatát a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.